Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én évről évre észreveszem, hogy január végén-február, elején milyen komoly mértékben megnő a férfiak száma az ékszerboltok előtt a bevásárlóközpontban. Hogy ennek van-e bármi köze a Valentin naphoz nem tudom, csupán sejtem, hogy sokan ilyenkor kérik meg szerelmük kezét és a megfelelő gyűrűt keresik. Persze vannak, akik csupán egy szép ékszert szeretnének kedvesüknek ajándékozni, így ők a nyakláncok és karláncok között válogatnak. Érdekes, mert az ékszerüzletben dolgozók szerint sokan úgy lépik át az üzlet ajtaját, hogy erős érzelmeiket, kötődésüket szeretnék a megvásárolt ékszerrel kifejezni egy hölgynek, de nem gyűrűt, hanem nyakláncot választanak. Ennek okáról többen azt nyilatkozták, hogy ezt az ékszert fogja viselni a szívéhez közel a nő, ezt érzi bőrén minden mozdulatnál, ezt simítja meg amikor sálat teker a nyakába és a tükörből is ez az ékszer köszön vissza, tehát napjába többször is eszébe jut ajándékozója a hölgynek. Ezt tartják tehát a gyűrű után a legszemélyesebb ajándéknak.