Mikor középiskolában egy osztályfőnöki órán szóba került, hogy ki mivel szeretne foglalkozni az érettségi megszerzése után szinte azonnal rávágtam, hogy én családfa kutató szeretnék lenni. Osztályfőnökömet meglepte kissé a dolog, hiszen nem teljesen ilyen választ várt egy pedagógia szakos tanulótól. Mára tudom, hogy akkor csak nevetett magában és el sem tudta képzelni, hogy egyszer valóra váltom a tervemet. A tíz éves osztálytalálkozón találkoztunk legközelebb, amikor tudatosult benn, hogy álmomat nem adtam fel, kitartóan küzdöttem azért, hogy ismert és kevésbé vagy egyáltalán nem ismert családok felmenőit megkereshessem. Addig a napig több mint száztíz teljesen felépített családfát sikerült átadnom a ma élők legnagyobb örömére. Több esetben kiderült, hogy nem teljesen arra számított a megrendelő, amit kapott, hiszen nemesi vérvonala nem lett meg. Persze senki nem reklamált emiatt, mindenki büszkén mutatta meg ismerőseinek, hogy mi lett a családfa kutatás eredménye, és hogy néz ki az igényesen elkészített családfája.