Lehet, hogy alaposabban kellett volna figyelnem az általános iskolai technika órákon annak érdekében, hogy ne felnőttként tudatosodjon bennem, hogy miképpen is kell kertemet majd locsolnom. Azt tudtam, hogy a legjobb az, ha saját kúttal rendelkezek, melynek vizét szivattyú segítségével juttatom a felszínre, azzal azonban nem voltam tisztában, hogy nem elég, ha csupán a locsolással foglalkozok. Nem is sejtettem azt, hogy ha öntözés után megszikkad a talaj felszíne akkor sekélyen érdemes megkapálni annak érdekében, hogy a talajba juttatott víz elpárolgását megakadályozzam. Azzal sem voltam tisztában, hogy fűkaszálékkal, faforgáccsal vagy műanyag fóliával is segíthetek a földnek abban, hogy nedvességét meg tudja tartani. Persze ez nem minden esetben jó megoldás. Szomszédomék ugyanis műanyag fólia alá rakták az automata öntözőt, mely folyamatosan üzemben volt, így a talaj gyorsan megtelt vízzel és a kertben lévő növények nagy része tönkrement a víztúltengés miatt. Ezeket a növényeket már nem tudták megmenteni, termésük ennek köszönhetően csupán a töredéke lett.